Voltál már úgy, hogy akadt egy problémád a másikkal, rákészültél, elmondtad neki, de nem hogy javított volna a helyzeten, hanem tovább rontott? Érezted már, hogy a nézeteltérések nem előre visznek, hanem egyre nagyobb szakadékot képeznek köztetek? Társadalmunkban ez mindennapos és így elfogadott, pedig létezik a konstruktív vita, ami előremozdít titeket, amiből mindkét fél nyertesen száll ki.

A viták és nézeteltérések az életünk részei, sokszor a legközelebbi hozzátartozóinkkal vagy a legjobb barátainkkal való kommunikációban is előjön, hogy mást gondolunk. Ez teljesen természetes, mégis sok esetben nehéz a konfrontáció. Vannak, akik azt a stratégiát követik, hogy elkerülik a vitát, és sosem vállalják fel magukat. Mások gátlástalanul a másik szemébe mondják, hogy mit gondolnak, ezzel esetenként rombolhatnak, és kapcsolatok mehetnek rá.

Meggyozes, perspektiva, kilences, hatos

Alapból is, de napjainkban még nagyobb empátiára és türelemre lenne szükség, hogy kapcsolatainkat óvjuk. Mindennapossá váltak az összeveszések, például mert a felnőtt gyermek félti a szüleit, és kéri őket, hogy viseljenek maszkot és ne mozduljanak ki, de azok nem így tesznek; vagy mert egy párkapcsolatban nem tudnak beszélgetni egymással a felek, és csak a sérelmeket vágják egymás fejéhez; vagy a munkahelyen megy a frusztráció, mert mások a nézetek. Következményképpen sértődés és lelki gyötrelmek teszik nehezebbé a mindennapokat.

Sokszor visszatérő téma az erőszakmentes kommunikáció – más néven asszertív kommunikáció -, de mégsem lehet eleget beszélni róla. Az EMK az az arany középút, melyben a felek kölcsönösen nyernek, ahol a kezdeményező nem hunyászkodik meg, az önelnyomás helyett kifejezheti önmagát, tudatosíthatja és elmondhatja érzéseit és gondolatait úgy, hogy azzal nem gázol a másik lelkébe, és közös megoldásra juthatnak. Őszintén felvállalhatja önmagát, miközben meghallgatja a másik felet, és az ő igényeit is figyelembe veszi. Igazi nyertes-nyertes kapcsolat alakítható ki használata révén. A technika nem túl bonyolult, de használatához érdemes gyakorolni, mert egy feszült helyzetben nem mindig jön könnyen. A jó hír, hogy ez egy tanulható kommunikációs forma, gondolkodási- és viselkedésminta. Számos tréningen van lehetőség megtanulni a használatát, de ebben a cikkben is ismertetem az alappilléreit, és használatának legfontosabb eszközeit.

Az asszertivitás elméletének története egészen 1958-ig nyúlik vissza, amikor Joseph Wople a szorongással kapcsolta össze a technikát. Elmélete szerint, ha valaki alkalmazza az asszertivitást, akkor nem szorong, mert a kettő kizárja egymást.

Zsiráfnyelv - erőszakmentes kommunikáció

Az EMK két alappillére: Tiszta önkifejezés és értő figyelem

Az erőszakmentes kommunikáció elmélete Dr. Marshall Rosenberg munkássága révén kapott még nagyobb ismeretséget. A szavak ablakok vagy falak című könyvében részletesen ír a technikáról.
A tiszta önkifejezés azt jelenti, hogy a kommunikáló fél tisztában van saját érzéseivel, magabiztosan kommunikál, saját szükségleteit ismeri, és ezeket őszintén felvállalva kimondja.
Ezzel összhangban képes figyelni a másik félre, nyitott rá, hogy meghallgassa és megértse az ő érzéseit is, szükségleteit és igényeit megértő módon figyelembe vegye.

(A tiszta önkifejezéshez előny a jó önismeret, mert aki ismeri önmagát, tisztában van azzal, hogy mi a jó neki, vagy mi a rossz. Nyilvánvalónak tűnik, hogy mindenki tudja ezeket, de a kutatások és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmunk többségének mégsem megy könnyen az önismeret.)

Rosenberg zsiráfnyelvnek is nevezi az EMK-t. Két állatot használ, hogy jobban megérthesse a lényeget. Véleménye szerint sakálnyelvvel születünk, és tanulással sajátítjuk el a zsiráfnyelvet. A sakálok stresszhelyzetben üvöltenek, ráordítanak a másik félre, és erőszakosak. Ha erősebb féllel kerülnek szembe, behúzzák a farkukat, és elfutnak megalázkodva.  A zsiráfok tisztában vannak saját érzéseikkel, és vállalják azokat. Úgy igyekeznek megvalósítani elképzelésüket, hogy a másik fél igényeit is figyelembe veszik.

Erőszakmentes kommunikáció 4 pont

Az erőszakmentes kommunikáció 4 fő ponjta:

1. Megfigyelés:

Az egyik kulcs, hogy objektívek maradjunk. Ha a mondandónkban ítélkezést találunk, az objektivitás nem sikerült. Próbáljunk meg általánosítás- és minősítés mentesen megfigyelni a szituációt.

Pl.: „Az elmúlt alkalommal beszéltünk a maszk viselésének fontosságáról, mégsem történt változás nálatok.”
„Az utolsó pár alkalommal megbeszéltük, hogy felosztjuk a házimunkát egymás közt, ezt mégsem sikerült eddig összehangolnunk egymás közt.”

2. Érzés

Általánosságban elmondható, hogy az érzések szavakkal való kifejezése főleg a férfiak számára megy nehezen, de számos hölgynek is nehézséget okoz. Pedig a jó kommunikációhoz erre nagy szükség van. A technika egyszerű: figyeljük meg magunkat, hogy mit és hogyan érzünk. Mi, magunk vagyunk a főszereplők ebben a kérdésben. Fontos, hogy ne a másikról beszéljünk, hanem a bennünk végbement érzésekről.

Ha a beszédünkben megjelenik a “Te”, “…mert te ilyen/olyan vagy”, “hibáztál/elrontottad”, “…hát te tiszta hülye vagy”, a kommunikáció hamar véget fog érni, a másik fél ezzel nem tud mit kezdeni, és sértődés lesz helyette.

Ellenben, amikor magunkról kezdünk beszélni, azzal már tud foglalkozni a hallgató fél. Amikor úgy kezdjük a mondandónkat, hogy “féltelek, ha ezt/azt teszed/nem teszed”, “úgy érzem, hogy mostanában távolodunk”, “rossz érzés volt, amikor azt mondtad, hogy … mert úgy éreztem, hogy velem van a baj…” stb. ezek már konkrétumok, és a befogadó fél kap egy kis információt arról, hogy mi zajlik bennünk.

„Apa, féltelek, és aggódom az egészségedért, ezért tartom fontosnak, hogy újra beszéljünk a maszk használatáról. ”
„Arra vágyom, hogy jól menjenek köztünk a dolgok, és egymás igazi társai legyünk. ”

3. Szükséglet

Ha meg tudjuk mondani, hogy mire van szükségünk, egy újabb támpontot adunk a másik kezébe, amin elgondolkodhat, és dönthet, hogy mihez kezd vele. Tehát, mit is szeretnék? Mire van igényem?

Pl. . „Szükségem van arra, hogy biztonságban tudhassalak titeket.”
„Szeretném, ha a nehézségeinket közös erővel oldanánk meg.”
„Szükségem van egy kis időre / több időt töltsünk együtt / pihenhetnék / …”

4. Kérés

A beszélgetésünk során elmondtuk, hogy mit érzünk, és mire lenne szükségünk, ezután megkérhetjük a másikat, hogy ezek tudatában változtassunk a helyzeten. A kérés ne legyen támadó vagy követelőző, a legfontosabb, hogy a másik fél érezze, akár el is utasíthatja azt. A legjobb, ha pozitív formában fogalmazzuk meg a kérésünket, amiből érezhető, hogy nincs kényszer. Ha van konkrét megoldási javaslatunk, mondjuk el azt is.

Kérlek gondold át, amiket mondtam. Ez a helyzet nem könnyű senkinek sem, viszont nem tart örökké.”
Kérlek fogjunk össze, így gyorsabban és egyszerűbben végzünk.”
Szeretném, ha támpontokat adnál, hogy hogyan lehetek jobb a munkámban.”

A történet ott bonyolódik igazán, ha a helyzet már elmérgesedett, és a düh felütötte a fejét.
Az erőszakmentes kommunikációban a düh olyan tünet, ami azt mutatja, hogy valamilyen szükséglet nem lett kielégítve. Így van lehetőség megkeresni a düh valódi okát, és megtalálni az igazi megoldást.

Úrtavalónak

Amennyiben van lehetőség rá, gyakoroljuk a türelmet. Általában a másik fél sem direkt akar rosszat, egyszerűen csak más a felfogása. Sokszor nem is tudjuk és elképzelni sem tudjuk, hogy a másik emberben mi zajlik, mi készteti arra, ami számunkra furcsa.

Az erőszakmentes kommunikációban – mint a konstruktív beszélgetésekben – is két félre van szükség. Ideális esetben a felek kellő érzelmi intelligenciával rendelkeznek, de persze ez nem várható el mindenkitől. Előfordulhat, hogy feszült helyzetben nem tudjuk alkalmazni az erőszakmentes kommunikációt, vagy úgy érezzük, hogy nem működik. Adjunk időt magunknak, adjunk időt a másiknak. Minden nap új nap kel fel, nyugodt, tiszta fejjel, átgondoltan sikerre fogjuk vinni a vitáinkat, én hiszek benne(d)!

Tasner Péter

Art Director & Cinema 4D lover & Motion Graphic Artist & 2D Illustrator Cinema 4D - Maxon Certified Trainer